„Egyszer azt kérdezte tőlem édesanyám, mi szeretnék lenni, ha nagy leszek, a válaszom csak ennyi volt: Horgász! Ezt úgy 7 évesen mondhattam, azóta eltelt 15 év, de ez a kijelentésem azóta is kíséri az életemet. A horgászat mára a mindennapjaim részévé vált. Nem csak hobbi, egy szenvedély, egy függőség, munka… Mondhatom bátran egy olyan útra tévedtem, ami számomra az igazi megvalósult álom.”

 

 

Hadd kezdjem ezzel eme kis bemutatkozásom!

Sziasztok! Burai Bálint vagyok, a Dunai Horgászok csapat tagja és teszthorgásza. A horgász pályafutásom még nagypapám segítő kezei mellett kezdtem a Duna, Mohács közeli egyik holtágán, egy akkor még bambusz botra szerelt úszós készséggel, gólyatollból festett úszóval kergettük a hínárral borított bédai-holtág halait. Megfogott a természet varázsa, szinte minden hétvégén bottal kellett haza kergetni a vízről, minden szabad időmet a horgászatnak szenteltem, tanultam, fejlődtem. Üldözőbe vettük a csukákat, pontyokat a holtágrendszer vizein. Ahogy majd egy évtized, úgy 15 évesen kaptam bele a vadvízi horgászat ízébe, és teljesen megfertőzött.

 

 

Biciklivel, motorral jártunk le a Dunára az „öreggel” aki még mai napig is aktívan horgászik, és be kell valljam, még mindig tudok tőle tanulni.
Vele ismertem meg a Dunai horgászatot, azt az izgalmat hogy sosem tudhatod mekkora hal rázza a bot spiccét, hogy mi is az pontosan, keszeg, márna vagy éppen a hőn áhított dunai pontyok amiből megfordult jó néhány a merítőnkben. Évekig jártuk a Duna-partot újabb helyek után kutatva, de mindig visszatértünk a már jól ismert, határ közeli kis homokpadra, ahol majd szinte minden horgászatot hallal zártunk. Hatalmas pontyokat és amurokat tereltünk szákba az akadóktól tarkított helyen. Sajnos ez már mind a múlté. A bevándorlási helyzet és a kerítés miatt már nem tudunk lemenni a régi bevált helyekre, ezért háttérbe szorult a dunai peca…

De ha nem így lett volna, nem jutottam volna oda, ahol most tartok.

 

Elkapott a változás szele:

Baráti hívásra elindultam életem első horgász versenyén, ahol bravúrral elhoztam az ezüst serleget és a legnagyobb halért járó díjat is. Újabb függőségre találtam a versenyzésben. Mára évi 20 versenyre is elmegyek, ahol már a DH Termékcsalád csalijait nagyon szívesen használom és szép eredményeket érünk el velük. Kell ennél jobb teszt egy csali fogósságának bizonyítására? A Jakuza Sweet Shot waftersnek  köszönhetem a tavalyi év számomra legnagyobb sikerét, a  Sombereki 2019-évi 24-órás, páros versenyen elért első helyezést, amin Zoli barátommal ketten majdnem 330kg halat sikerült a szákba terelnünk, mindezt a Sweet Shottal! Azóta szinte minden versenyen nálam vannak a DH termékcsalád csalijai, fogósságuk nálam bizonyított!

 

A 2020-as évben is hasonlók a tervek. Idén a Baranya megyei Method bajnokságon is részt veszek, ahonnan természetesen nem hiányozhatnak ezek az egyedülálló ízvilággal rendelkező csalik sem, remélem szép eredményeket szerzek.

Ha a munka és az időm engedi, több időt szeretnék a Dunán tölteni, hisz ott kezdtem, és bevallom hiányzik is néha az Öreg Hölgy csendje.

Az utolsó szó jogán szeretnék mindenkinek halakban gazdag szezont kívánni!

 

Burai Bálint

Recommended Posts

No comment yet, add your voice below!


Add a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük