Dobni kell... !
Tudjátok milyen az, mikor több hónapnyi vágy egyre jobban közeledik? Égtem a vágytól, hogy Törökbálintra kimenjek és végre egyik kedvenc tavamon üldözzem a halakat.
A tó az elmúlt 3 évben, mióta én is viszonylag rendszeres vendég vagyok baromi sokat változott és a szabályoknak köszönhetően a halak egyre szebbek és nagyobbak. Túlzás nélkül mondhatom, hogy pontyállománya 4-5 kiló. De érdemes keszegezni is menni, hatalmas dévérekkel is rendelkezik a tó!
Szerda, este lett az este, mikor (majdnem) minden összeállt. Este 6-ra készültem kimenni és a cél az volt maradjak éjfélig. Nem utolsó sorban ez egy próba a nyárra, hiszen nappal egyre melegebb van, sokkal jobb lenne az estéket a pecának áldozni.
Ez a peca nyűgös, nehéz, drága és körülményes. De ettől szép. Első sorban a nagy dobások jelentik a kihívást, de a tó szeles, hullámos természetéről sem kell sokat beszélni.
Közhely, hogy akkorát kell dobni, ami a csövön kifér. Ebben én még nem vagyok jó, de a gyakorlás is egy cél. A bedobás táv 70 méteren indult, feltornáztam 80ra, közben aggódva figyeltem az eget, elver-e az eső.
Manósapka, pontybölcső bekészítve, a method kosárba a szokásos keverék ide optimalizált verziója került. (Green Betain etetőanyaggal kevert 2mmes pellet)
A szerelék a kedvenc előre gyártott, dobóelőkés method szerelékem, rajta az immár hibrid, saját gyártású előkém. (20as víztiszta monofil zsinór, 10es tüske, 10es horog). A csalitüskére KillBill-X került. Nem tudom még mit várjak tőle, de az eredmények lassan meggyőznek.
Munkás peca lett ez a végére, mert hiába a viharos idő, vagy éppen ezért, 10 percnél nincs többet vízben a szerelék, ha a dobást nem hibázom el.
Ezért szeretem ezt a vizet, mert a sok olvasás, youtube videó mellett itt tanultam meg a method peca alapjait.